Battle Royale - Könyv ismertető

Noshát...ˇˇ" Akkor itt is lennék az első ismertetőmmel az oldalon. Először is közlöm, hogy a könyv erősen 18 karikás, (Az öldöklés miatt. Hidd el...) így ha netán megtetszik, és elolvasod, de rémálmod, örökre szóló traumád lesz, én felelősséget nem vállalok! Nem azt mondtam, hogy olvasd el, csak ajánlottam!
Szóval ahogy ígértem jön az ismertető. Battle Royale, time! ^^"

-----        -----        -----        -----        -----        -----        -----        -----        -----        -----        -----       
'Adatlap'

Szerző: Takami Koushun
Kiadási év: '99 (Tudomásom szerint.)
Kiadó: Ulpius ház
Hossz: 738 oldal
És egy Bookline értékelés...; 4.9/5

Hivatalos tartalom:
Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. Géppisztolytól kezdve a sarlón át a konyhai étkészletből származó villáig, bármilyen fegyver a rendelkezésükre áll… A Programnak csak egyetlen túlélője lehet: a győztes. Takami Koushun regénye – melyet gyakran neveznek a 21. századi Legyek urának – botrányos karriert futott be. Bár megjelenését a japán kormány is ellenezte, a regény 1999 óta több kontinensen vezeti a sikerlistákat, számos feldolgozást ért meg.

Akkor a rövid ismertető után egy hosszabb is;
Mivel nincs támpontom kezdem a legegyszerűbb dologgal; A címmel. A Battle Royale (A szerző anyanyelvén Batoru Rowaiaru) egy pankráció stílus, mely nagyban eltér a megszokottól. Mint tudjuk a pankrációt egy az egy, kettő a kettő, sok- a sok elleni küzdelem. Ezzel ellentétben a Battle Royale meccstípus egyszerűbb. a lényege; sok ember betesznek a ringbe, és hagyják őket. Röviden, mindenki mindenki ellen. (Melyet Takami, tizenkét oldalas előszavával tökéletesen leírja.)
Így visszagondolva a címválasztás nagyon ment neki. Eléggé találó lett.

De akkor a történet röviden:
Egy alternatív közeljövőben, jelenben járunk, méghozzá Japánban, egészen pontosan a Kagava tartománybeli, Siroivában. A létrejött Nagy Kelet- Ázsiai Köztársaság, egy erős, diktatúra –na, már a szóhasználaton látszik, hogy nem kisgyerekeknek írt könyv- mely elidegenül mindennemű érintkezéstől más országokkal. Sőt az Egyesült Államokat, szinte már tiltott dolognak titulálták. Ezért be is van tiltva a rock zene –Amire a főszereplő srác éppen nem figyel…

Japánban, elszabadultak a fegyveres üldözések, a diákok késsel fenyegetik a tanárokat, a tizenöt éves fiatal lányoknak a fele pedig kint árulja a testét az utcán. Épp emiatt, a Kormány létrehozta a Battle Royale Programot. A lényege nagyon egyszerű. A Kormány egyik számítógépe random kiválaszt egy kilencedik osztályt, -itt lenne is egy kisebb félreértés: hiszen a könyvben tizenegyedik osztályt írnak, de tele tizenöt évesekkel. Magyarországon ez egész furán nézne ki, hisz a tizenegyedikesek, tizenhét évesek. Mindegy. Ezt én sem értettem teljesen.- melyet kitesznek egy szigetre, azzal az indokkal, hogy: „… Most meg fogjátok ölni egymást…”. Természetesen a sziget, fegyveres katonákkal vannak körül véve, messze a civilizációtól, így szinte lehetetlen a szökés. És amint kiérnek, kezdetét veszi a Játék. A Játék célja, hogy minél rövidebb idő alatt öljék meg egymást, míg a legvégén csak egy marad: A GYŐZTES.

De, persze mint mindig, most is vannak szabályok. Itt jönnek képbe a nyakörvek. Minden tanulóra kerül egy, amit rádióhullámok segítségével a katonaság akármikor felrobbanthat. A robbanás okát persze, sok minden befolyásolhatja…

És ez még nem minden. A tiltott zónákról még nem is volt szó. Ugyanis a sziget ahol kint vannak, zónákra van osztva, és minden hatodik órában van egy jelentés, melyben tudatják a halottak számát, és nevét. És persze hogy hányas zónák tiltottak. Mert ha egybe belelépsz, az lesz életed utolsó lépése.

A szereplőkről csak annyit, hogy tökéletesen ki vannak dolgozva. Mindegyik másért bolondul, és másmilyen. Nagyon színes egyéniségeket hozott létre Takami, aminek én, és minden olvasó is csak örülni tud.
Bár, az iromány megjelenését a Japán Kormány is majdnem betiltotta, mégis szerte a világon brutális karriert futott be.
Véleményem szerint, egy csodás könyv. De csak erős idegzetűeknek tudom ajánlani, hiszen olyan szinten feszegeti a lelki problémákat, hogy maga az olvasó is átérzi. És, nem mellékesen eléggé életszerűen írja le az öldöklést. Engem, csak az idegesített, hogy a japán neveket fonetikusan írták le. De egy idő után ezt is meg lehet szokni.
 Mindenesetre, számomra nem egy egyszeri olvasmány volt, sőt, olvasás közben egyik kedvenc könyvem lett. Én csak ajánlani tudom.

És ha már itt vagyunk, néhány szó a filmadaptációról.
Talán ott kéne kezdenem, hogy ismerősöm, akitől hallottam a könyvről, azzal a mondattal adta kölcsön, hogy
"Ne nézd meg a filmet! Nagyon gyenge. Főleg neked..."
Utalt arra, hogy kissé kritikus vagyok a filmekkel kapcsolatban. Ó, Istenem, bár hallgattam volna rá.
Ugyanis a könyvvel ellentétben a film borzalmas. És nem, nem túlzok. A színészeket... Nos mivel nem nagyon értek a színészkedéshez azt hagyjuk. Kivéve talán

Tatsuya Fujiwara-t tudom értékelni, mert tőle már láttam más filmet. És számomra kisebb csalódás volt, a Death Note (Halállista) után...

Akció filmnek elmegy, horrornak kevésbé. Na, meg persze filmdrámának. Mivel kezdjük ott, hogy annak kéne lennie. De egy drámai beszélgetés, vagy mozzanat sincs, amely a könyvben meglenne. Én, társaságban néztem meg, így annyit örömmel mondhatok; 

"Hangulat csinálónak nagyon jó!"

 De tényleg. Lehet csak mert kissé pallérozott az elmém, de én olyan fajta 'Bakikat' vettem észre amelyet egy ütős horror nem engedhet meg magának. Így annak sem megy el. Na meg azok a jó kis aranyköpések...

 

De nem is feszítem tovább. a film értékelése számomra úgy 2/10. 

Viszont a könyvet nagyon ajánlom minden erős idegzetű embernek.

„…A Diákok, nem Mandarinok…”
Ezzel zárom soraimat.

 

~Lin

-----        -----      -----        -----     

Remélem így kezdésnek nem volt rossz.