FOGYASSZÁTOK EGÉSZSÉGGEL! :D
Zene: Gorillaz - O Green world
Készítette: Kelemen Dániel (Danny, EliteGroX, Daniel, stb...)
Zene: Gorillaz - O Green world
Készítette: Kelemen Dániel (Danny, EliteGroX, Daniel, stb...)
2012. január 29., vasárnap
2012. január 11., szerda
Okos ember mondta..
"A szenvedés csökkentése érdekében meg kell különböztetni a fájdalmat magát attól a fájdalomtól, amit mi okozunk csupán azzal, hogy rá gondolunk. A félelem, a düh, a bűntudat, a magány és reménytelenség mind olyan érzelmi reakciók, amelyek képesek felerősíteni a szenvedést."
2012. január 10., kedd
Battle Royale - Könyv ismertető
Noshát...ˇˇ" Akkor itt is lennék az első ismertetőmmel az oldalon. Először is közlöm, hogy a könyv erősen 18 karikás, (Az öldöklés miatt. Hidd el...) így ha netán megtetszik, és elolvasod, de rémálmod, örökre szóló traumád lesz, én felelősséget nem vállalok! Nem azt mondtam, hogy olvasd el, csak ajánlottam!
Szóval ahogy ígértem jön az ismertető. Battle Royale, time! ^^"
----- ----- ----- ----- ----- ----- ----- ----- ----- ----- -----
'Adatlap'
Szerző: Takami Koushun
Kiadási év: '99 (Tudomásom szerint.)
Kiadó: Ulpius ház
Hossz: 738 oldal
És egy Bookline értékelés...; 4.9/5
Hivatalos tartalom:
Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. Géppisztolytól kezdve a sarlón át a konyhai étkészletből származó villáig, bármilyen fegyver a rendelkezésükre áll… A Programnak csak egyetlen túlélője lehet: a győztes. Takami Koushun regénye – melyet gyakran neveznek a 21. századi Legyek urának – botrányos karriert futott be. Bár megjelenését a japán kormány is ellenezte, a regény 1999 óta több kontinensen vezeti a sikerlistákat, számos feldolgozást ért meg.
Akkor a rövid ismertető után egy hosszabb is;
Mivel nincs támpontom kezdem a legegyszerűbb dologgal; A címmel. A Battle Royale (A szerző anyanyelvén Batoru Rowaiaru) egy pankráció stílus, mely nagyban eltér a megszokottól. Mint tudjuk a pankrációt egy az egy, kettő a kettő, sok- a sok elleni küzdelem. Ezzel ellentétben a Battle Royale meccstípus egyszerűbb. a lényege; sok ember betesznek a ringbe, és hagyják őket. Röviden, mindenki mindenki ellen. (Melyet Takami, tizenkét oldalas előszavával tökéletesen leírja.)
Így visszagondolva a címválasztás nagyon ment neki. Eléggé találó lett.
De akkor a történet röviden:
Egy alternatív közeljövőben, jelenben járunk, méghozzá Japánban, egészen pontosan a Kagava tartománybeli, Siroivában. A létrejött Nagy Kelet- Ázsiai Köztársaság, egy erős, diktatúra –na, már a szóhasználaton látszik, hogy nem kisgyerekeknek írt könyv- mely elidegenül mindennemű érintkezéstől más országokkal. Sőt az Egyesült Államokat, szinte már tiltott dolognak titulálták. Ezért be is van tiltva a rock zene –Amire a főszereplő srác éppen nem figyel…
Japánban, elszabadultak a fegyveres üldözések, a diákok késsel fenyegetik a tanárokat, a tizenöt éves fiatal lányoknak a fele pedig kint árulja a testét az utcán. Épp emiatt, a Kormány létrehozta a Battle Royale Programot. A lényege nagyon egyszerű. A Kormány egyik számítógépe random kiválaszt egy kilencedik osztályt,-itt lenne is egy kisebb félreértés: hiszen a könyvben tizenegyedik osztályt írnak, de tele tizenöt évesekkel. Magyarországon ez egész furán nézne ki, hisz a tizenegyedikesek, tizenhét évesek. Mindegy. Ezt én sem értettem teljesen.- melyet kitesznek egy szigetre, azzal az indokkal, hogy: „… Most meg fogjátok ölni egymást…”. Természetesen a sziget, fegyveres katonákkal vannak körül véve, messze a civilizációtól, így szinte lehetetlen a szökés. És amint kiérnek, kezdetét veszi a Játék. A Játék célja, hogy minél rövidebb idő alatt öljék meg egymást, míg a legvégén csak egy marad: A GYŐZTES.
De, persze mint mindig, most is vannak szabályok. Itt jönnek képbe a nyakörvek. Minden tanulóra kerül egy, amit rádióhullámok segítségével a katonaság akármikor felrobbanthat. A robbanás okát persze, sok minden befolyásolhatja…
És ez még nem minden. A tiltott zónákról még nem is volt szó. Ugyanis a sziget ahol kint vannak, zónákra van osztva, és minden hatodik órában van egy jelentés, melyben tudatják a halottak számát, és nevét. És persze hogy hányas zónák tiltottak. Mert ha egybe belelépsz, az lesz életed utolsó lépése.
A szereplőkről csak annyit, hogy tökéletesen ki vannak dolgozva. Mindegyik másért bolondul, és másmilyen. Nagyon színes egyéniségeket hozott létre Takami, aminek én, és minden olvasó is csak örülni tud.
Bár, az iromány megjelenését a Japán Kormány is majdnem betiltotta, mégis szerte a világon brutális karriert futott be.
Véleményem szerint, egy csodás könyv. De csak erős idegzetűeknek tudom ajánlani, hiszen olyan szinten feszegeti a lelki problémákat, hogy maga az olvasó is átérzi. És, nem mellékesen eléggé életszerűen írja le az öldöklést. Engem, csak az idegesített, hogy a japán neveket fonetikusan írták le. De egy idő után ezt is meg lehet szokni.
Mindenesetre, számomra nem egy egyszeri olvasmány volt, sőt, olvasás közben egyik kedvenc könyvem lett. Én csak ajánlani tudom.
És ha már itt vagyunk, néhány szó a filmadaptációról.
Talán ott kéne kezdenem, hogy ismerősöm, akitől hallottam a könyvről, azzal a mondattal adta kölcsön, hogy
"Ne nézd meg a filmet! Nagyon gyenge. Főleg neked..."
Utalt arra, hogy kissé kritikus vagyok a filmekkel kapcsolatban. Ó, Istenem, bár hallgattam volna rá.
Ugyanis a könyvvel ellentétben a film borzalmas. És nem, nem túlzok. A színészeket... Nos mivel nem nagyon értek a színészkedéshez azt hagyjuk. Kivéve talán
„…A Diákok, nem Mandarinok…”
Szóval ahogy ígértem jön az ismertető. Battle Royale, time! ^^"
----- ----- ----- ----- ----- ----- ----- ----- ----- ----- -----
'Adatlap'Szerző: Takami Koushun
Kiadási év: '99 (Tudomásom szerint.)
Kiadó: Ulpius ház
Hossz: 738 oldal
És egy Bookline értékelés...; 4.9/5
Hivatalos tartalom:
Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. Géppisztolytól kezdve a sarlón át a konyhai étkészletből származó villáig, bármilyen fegyver a rendelkezésükre áll… A Programnak csak egyetlen túlélője lehet: a győztes. Takami Koushun regénye – melyet gyakran neveznek a 21. századi Legyek urának – botrányos karriert futott be. Bár megjelenését a japán kormány is ellenezte, a regény 1999 óta több kontinensen vezeti a sikerlistákat, számos feldolgozást ért meg.
Akkor a rövid ismertető után egy hosszabb is;
Mivel nincs támpontom kezdem a legegyszerűbb dologgal; A címmel. A Battle Royale (A szerző anyanyelvén Batoru Rowaiaru) egy pankráció stílus, mely nagyban eltér a megszokottól. Mint tudjuk a pankrációt egy az egy, kettő a kettő, sok- a sok elleni küzdelem. Ezzel ellentétben a Battle Royale meccstípus egyszerűbb. a lényege; sok ember betesznek a ringbe, és hagyják őket. Röviden, mindenki mindenki ellen. (Melyet Takami, tizenkét oldalas előszavával tökéletesen leírja.)
Így visszagondolva a címválasztás nagyon ment neki. Eléggé találó lett.
De akkor a történet röviden:
Egy alternatív közeljövőben, jelenben járunk, méghozzá Japánban, egészen pontosan a Kagava tartománybeli, Siroivában. A létrejött Nagy Kelet- Ázsiai Köztársaság, egy erős, diktatúra –na, már a szóhasználaton látszik, hogy nem kisgyerekeknek írt könyv- mely elidegenül mindennemű érintkezéstől más országokkal. Sőt az Egyesült Államokat, szinte már tiltott dolognak titulálták. Ezért be is van tiltva a rock zene –Amire a főszereplő srác éppen nem figyel…
Japánban, elszabadultak a fegyveres üldözések, a diákok késsel fenyegetik a tanárokat, a tizenöt éves fiatal lányoknak a fele pedig kint árulja a testét az utcán. Épp emiatt, a Kormány létrehozta a Battle Royale Programot. A lényege nagyon egyszerű. A Kormány egyik számítógépe random kiválaszt egy kilencedik osztályt,
De, persze mint mindig, most is vannak szabályok. Itt jönnek képbe a nyakörvek. Minden tanulóra kerül egy, amit rádióhullámok segítségével a katonaság akármikor felrobbanthat. A robbanás okát persze, sok minden befolyásolhatja…
És ez még nem minden. A tiltott zónákról még nem is volt szó. Ugyanis a sziget ahol kint vannak, zónákra van osztva, és minden hatodik órában van egy jelentés, melyben tudatják a halottak számát, és nevét. És persze hogy hányas zónák tiltottak. Mert ha egybe belelépsz, az lesz életed utolsó lépése.
A szereplőkről csak annyit, hogy tökéletesen ki vannak dolgozva. Mindegyik másért bolondul, és másmilyen. Nagyon színes egyéniségeket hozott létre Takami, aminek én, és minden olvasó is csak örülni tud.
Bár, az iromány megjelenését a Japán Kormány is majdnem betiltotta, mégis szerte a világon brutális karriert futott be.
Véleményem szerint, egy csodás könyv. De csak erős idegzetűeknek tudom ajánlani, hiszen olyan szinten feszegeti a lelki problémákat, hogy maga az olvasó is átérzi. És, nem mellékesen eléggé életszerűen írja le az öldöklést. Engem, csak az idegesített, hogy a japán neveket fonetikusan írták le. De egy idő után ezt is meg lehet szokni.
Mindenesetre, számomra nem egy egyszeri olvasmány volt, sőt, olvasás közben egyik kedvenc könyvem lett. Én csak ajánlani tudom.
És ha már itt vagyunk, néhány szó a filmadaptációról. Talán ott kéne kezdenem, hogy ismerősöm, akitől hallottam a könyvről, azzal a mondattal adta kölcsön, hogy
"Ne nézd meg a filmet! Nagyon gyenge. Főleg neked..."
Utalt arra, hogy kissé kritikus vagyok a filmekkel kapcsolatban. Ó, Istenem, bár hallgattam volna rá.
Ugyanis a könyvvel ellentétben a film borzalmas. És nem, nem túlzok. A színészeket... Nos mivel nem nagyon értek a színészkedéshez azt hagyjuk. Kivéve talán
Tatsuya Fujiwara-t tudom értékelni, mert tőle már láttam más filmet. És számomra kisebb csalódás volt, a Death Note (Halállista) után...
Akció filmnek elmegy, horrornak kevésbé. Na, meg persze filmdrámának. Mivel kezdjük ott, hogy annak kéne lennie. De egy drámai beszélgetés, vagy mozzanat sincs, amely a könyvben meglenne. Én, társaságban néztem meg, így annyit örömmel mondhatok;
"Hangulat csinálónak nagyon jó!"
De tényleg. Lehet csak mert kissé pallérozott az elmém, de én olyan fajta 'Bakikat' vettem észre amelyet egy ütős horror nem engedhet meg magának. Így annak sem megy el. Na meg azok a jó kis aranyköpések...
De nem is feszítem tovább. a film értékelése számomra úgy 2/10.
Viszont a könyvet nagyon ajánlom minden erős idegzetű embernek.
„…A Diákok, nem Mandarinok…”
Ezzel zárom soraimat.
~Lin
----- ----- ----- -----
Remélem így kezdésnek nem volt rossz.
2012. január 9., hétfő
Bemutatkozás - Lin (Örüljé' Kelcsi...ˇˇ""")
Hát'ő...~
Pacsi~ ^^" Igazából nem vágom miért kell bemutatkozást írnom, de oké :"D
Akkor becsületes nevemet hagyjuk a lényeg, hogy a Lint szeretem. Lassan tizennégy éves, koromhoz képest érett fejjel látom a világot.
Nemsokára, olyan hat éve nézek intenzíven animéket, olvasok mangákat, és érdeklődöm a japán kúltúra iránt. (Lásd--> Tanulok japánul.)
Mivel szerintem senkit sem érdekel milyen vagyok, a többit hagyjuk. Ha netán nagyon megkedveltél, eme négy sorból, akkor kattints a nevemre és nézz be személyes blogomba. (oké, hirdetés, off~)
Amit én hozzá fogok tenni az oldalhoz, az leginkább Manga, Anime, -és Japánok által szerzett könyvek ismertetése/Kritikája. (ami nem lesz nehéz, tekintettel arra, hogy Rendező/Film kritikus akarok lenni.)
Szerintem ennyi bőven elég lesz, ha nem... Basztátok. :DD (Ja igen , és a rendszeres káromkodás is jellemez. Hát így jár aki egy bátyó és nővér mellett nőtt fel.)
Legelső kritikámat/ajánlómat, pár napon belül meg lehet tekinteni a blogon. Ha valakit nagyon érdekel előtte is; Takami Koushun - Battle Royale. (Mostanában kedvenc könyvem.)
És akkor... A végszó.
Hy~
/Megfelel, 'Bokashi'? x"3/
Pacsi~ ^^" Igazából nem vágom miért kell bemutatkozást írnom, de oké :"D
Akkor becsületes nevemet hagyjuk a lényeg, hogy a Lint szeretem. Lassan tizennégy éves, koromhoz képest érett fejjel látom a világot.
Nemsokára, olyan hat éve nézek intenzíven animéket, olvasok mangákat, és érdeklődöm a japán kúltúra iránt. (Lásd--> Tanulok japánul.)
Mivel szerintem senkit sem érdekel milyen vagyok, a többit hagyjuk. Ha netán nagyon megkedveltél, eme négy sorból, akkor kattints a nevemre és nézz be személyes blogomba. (oké, hirdetés, off~)
Amit én hozzá fogok tenni az oldalhoz, az leginkább Manga, Anime, -és Japánok által szerzett könyvek ismertetése/Kritikája. (ami nem lesz nehéz, tekintettel arra, hogy Rendező/Film kritikus akarok lenni.)
Szerintem ennyi bőven elég lesz, ha nem... Basztátok. :DD (Ja igen , és a rendszeres káromkodás is jellemez. Hát így jár aki egy bátyó és nővér mellett nőtt fel.)
Legelső kritikámat/ajánlómat, pár napon belül meg lehet tekinteni a blogon. Ha valakit nagyon érdekel előtte is; Takami Koushun - Battle Royale. (Mostanában kedvenc könyvem.)
És akkor... A végszó.
Hy~
/Megfelel, 'Bokashi'? x"3/
2012. január 8., vasárnap
Új szerkesztő - Lin :D
Üdvözöljük új tagunkat, Lint! :)
...
(Írjál már valami bemutatkozást.. x''DD)
...
(Írjál már valami bemutatkozást.. x''DD)
2012. január 7., szombat
2012. január 6., péntek
Khm... :) Oldal hírek
Képben, gyorsan a legfontosabb hír:
ITT! KATTINTS IDE! MONDOM IDE!! > < x''DD
Jelenleg, 1213 tag társaságában élhet csoportos közösségi életet. :) (Úristen, mint az ősemberek, komolyan mondom.. xDD) Szóval akinek van kedve az nyugodtan. :)
Jéé, ez nem is volt olyan sok.. :O :D
-Danny
2012. január 5., csütörtök
Anime ismertető: K-ON
K-ON
Évadok száma: 2 db
Részek játékideje: kb. 24 perc
Szereplők:
Főszereplők:
- Hirasawa Yui
- Akiyama Mio
- Kotobuki Tsumugi
- Nakano Azusa
- Tainaka Ritsu
Mellékszereplők:
- Hirasawa Ui
- Manabe Nodoka
- Suzuki Jun
- Yamanaka Sawako
Történet
Hirasawa Yui, egy fiatal, "nemtörődöm" lány épp most lett középiskolás és amikor meglát egy posztert a Könnyűzenei Klubról. Egyből be is lép, de van egy kis problémája. Nem tud játszani egy hangszeren sem. Amikor Yui a klubszobában ezt elmondja, a többiek (Ritsu, Mio és Tsumugi) segíteni próbálnak neki. Az iskolával és a leckével együtt, Yui elkezd tanulni gitározni. De az iskolai fesztivál közel van. Yui vajon képes lesz megtanulni gitározni? Nézd meg és megtudod. =P
2012. január 4., szerda
Egy kis anime ajánló. (Régi blogomról :O)
Rendben. :D Kezdem is :D Bemutatok animéket! :D ráadásul kettőt is :P Láthatjátok milyen nagylelkű vagyok. :) Jó szórakozást! :D
Fairy Tail
Ez egy NAGYON jó anime. MUST SEE!!! Ilyen középkoros feelingje van, nagyon jó. Van egy lány, akit úgy hívnak hogy Lucy. Magnoliába (az anime fő városába) érkezik, mert a Fairy Tail nevű máguscéhbe szeretne csatlakozni. Mikor megérkezik, meghallja hogy ott van a Szalamandra nevű ember a városban. Kíváncsi lesz, és odamegy. Nagyon sok lány van ott, körülrajongják a csalót. (mert hogy nem ő az igazi.) Elrabolja, bezárja őket, de! megérkezik Natsu, az igazi Szalamandra, és tűzlehelletével mindenkit kiszabadít, megmenti Lucy-t és elviszi őket. Lucy elmondja neki hogy szeretne csatlakozni a Fairy Tail-be. Natsu pont egy tag benne, ezért megkéri a céhmestert hogy csatlakozhasson. Makarov (A céhmester) igen mond, és Lucy csatlakozik a Fairy Tail-hez. Sok barátot talál ott, akivel nagyon nagy kalandokat élnek át.
Ao no Exorcist (Blue Exorcist/Kék ördögűző)
Ez az anime elsősorban két testvérről, és apjukról szól. A történet úgy kezdődik, hogy egy kolostorban katasztrófa történik, megjelenik egy nagy démon, katasztrófát okoz, Sátán megszállja a két testvér (Rin és Yukio) apját, Fujimoto-t. (Aki mellesleg nem az igazi apjuk.) Meg is öli. Máris megvan a történet alapja. Az animében két világ foglal helyet. Assiah és Gehenna. Assiah a földi teremtményeké, tehát az embereké, míg Gehenna a pokol. Ott élnek a démonok. Nos, Rin a sátán fia tehát öröklött az apja képességeiből. Megkapta a kék lángokat. Ezt a démonölő kard, a Kurikara zárja le. Yukio megmutatja neki az ördögűző képző iskolát, amit a Vatikán Japán kirendeltsége üzemeltet. Mephisto az igazgató, és elfogadja Rint. Elkezdődik az izgalom.
Megnyitottunk! :)
Helló! =) Mostantól én fogom vezetni ezt a blogot, ami remélhetőleg sikeres lesz. :D Itt írni fogok mindenféle animékről, mangákról, jpopról, igazából... mindenről ami Japán. :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)