2012. március 18., vasárnap

'Az amerikai tinisorozatok bekaphatják!'

Mivel, kissé lankadni kezdett a hangulat, az oldalon így gondoltam kéne már valami. De mi?! Tekintve, hogy én rég nem néztem animét, olvastam mangát, így írok a legújabb fanságomról; Skins.
 ----     ----     ----     -----     -----

Yea’.
Szóval Skins. Néhány szar fordítás szerintem Spanok. Akkor vágjunk is bele.

A Skins, egy kétszeres BAFTA- nyertes brit TV sorozat, melyek Bryan Elsley, és Jaime Brittam alkotott.
A sorozat, egy csapat 17-18 éves tinédzser életét mutatja be. De nem, ez nem olyan, mint egy Hanna Montana, vagy ilyesmi fos. Hanem egy olyan sorozat amely, nem ad egy képet a tökéletes gyerekek életéről, sőt, egyáltalán nem ezzel szolgál. A Skins, legnagyobb jellemzője, hogy azokkal a kínosabb témákkal foglalkozik, mint a drog, pia, és a szexuális élet.
Ezzel be is lett mutatva a sorozat. Egy kisebb kritikával jöttem, hozzátok;

Nekem, amióta megláttam a kedvenc sorozatom. Annak legfőbb oka, az, ahogy már írtam, hogy tényleg, nem a tökéletes életet mutatja be. Néhol, kisebb túlzásokkal, de a valóság hűbb tinédzseréveket mutatja be. (Nem az enyémet, én még kisebb vagyok. De van egy 18, és 19 éves nővérem és bátyám…)

Egy rész mindig egy szereplőt foglal magába, Őt ismerhetjük meg jobban.
A sorozat, jelenleg is fut, már 5, és fél évaddal, és nem kis nézettséggel büszkélkedhet. Persze, ebben a hat évadban nem csak egy cast van; Két évadonként cserélik őket.

Ez az egész, olyan fiatalokról szól, akinek mindnek megvan a maga fétise.



Kezdjük is az első két évaddal, az első generációjának a szereplőivel. Ott van Tony Stonem, az iskola menője, akiért minden lány oda van. Mellette a barátnője Michell, és a legjobb barátja, a szűz Sid(ney). Nem sokkal később megismerjük Cassiet, az anorexiás lányt, aki bele szeret Sidbe. Ott van még, a meleg Maxxie aki minden fiút akar, és a muszlim származású Anwar, akinek nem lenne szabad kábítószereznie, de mégis teszi. Akkor még a tehetséges klarinétos, Jal, és az elsőre kissé betegnek tűnő Chris. Ja, és pár rész ereéig, Effy, Tony húga is megjelenik, aki titkon éjszakai életet és, és mindig a bátyja falaz neki.
Majd, valamikor bejön Sketch, a sorozat, állandó, de inkább mellékszereplője.

Ahogy leírtam, a szereplők mind nagyon színesek, és nagyon jól ki vannak találva. Maga a cselekmény is fantasztikus. Mivel filmdráma, így sok benne a drámai vonulat, de az egész nagyon vicces is. Nem spóroltak a poénokkal, és persze a dugással… Elég sok, pornográf jelenet van benne, ezt szögezzük le.

Nekem, a kedvencem Chris volt, a speedes halaival és a gyógyszerdobozos falával.:DD

A Fináléval, látszik, hogy sokat dolgoztak, nagyon jó lett, az évadzáró rész. Szomorú, de nagyon jó.



Eljutottunk, a második generációhoz, a 3.-4. évadhoz.

A történet itt sem más, csak egy új baráti körrel találkozunk. Most Effy Stonemen van a hangsúly, Tony húgán, aki mint egy méh- királynő, vonzz magához mindenkit. Pedig annyit beszél, a csaj, mint egy sütőtök.
Oké, ez nem volt a legjobb hasonlat.

Szóval, az első rész, az új Cast bemutatásával fáradozik.
Elsőként, találkozunk Effyvel, a csendes, igen, kissé ribancos külsejű lánnyal. Ne sokkal később, meglátjuk, a deszkás, narkós fiút Freddiet, és a legjobb karátjait; A hihetetlenül okos, de dührohamokkal, megáldott JJ-t, és a (Tonynál is nagyobb faszfejt) bulizós, füves, Cookot. Igen a három muskétás, ahogy nevezik magukat a sorozatban. Mikor végre megérkezünk a sulihoz, ahova ez a generáció is járni fog, megismerjük Effy legjobb barátnőjét Pandorát, akinek még a múlt évadban segített beilleszkedni.
Később jön, a domináns iker, Katie, és a nővére árnyékában élő Emily. Nem, még nincs vége, mert jön Naomi, akiről már így is téveszmék száguldoznak, a nemi identitásait illetően.
Nem sokkal utána, jön Thomas is, a kedves, afrikai fiú.

Hát ja. kicsit kiszínezték, a szereplőket. ^^ De így is el kell ismerni; A Skins még így is jó! Én, most tartok, a 4. évadnál, ami még mindig jó.

Van, még 5.- és hatodik évad, de az csak félig van kész. ÉS a legújabb hírek szerint, a 7. lesz az utolsó évad.

Nyílt titok, hogy az első két évad lett a legjobb. Bár ez a legtöbb sorozatnál így van. a harmadik sem lett rossz, a negyedik eléggé nyomasztó, de megüti a mércét. A többi kettőről nem írok mert nem láttam. Remélem azért megjött hozzá a kedve, valakinek.

Ennyi lett volna.
Pacsi’~

~ Lin

/További infók; http://skins.n4.hu/ oldalon. Letöltés is.^^

2012. január 29., vasárnap

Új AMV-m: One Piece - O Green world




FOGYASSZÁTOK EGÉSZSÉGGEL! :D
Zene: Gorillaz - O Green world
Készítette: Kelemen Dániel (Danny, EliteGroX, Daniel, stb...)

2012. január 11., szerda

Okos ember mondta..

"A szenvedés csökkentése érdekében meg kell különböztetni a fájdalmat magát attól a fájdalomtól, amit mi okozunk csupán azzal, hogy rá gondolunk. A félelem, a düh, a bűntudat, a magány és reménytelenség mind olyan érzelmi reakciók, amelyek képesek felerősíteni a szenvedést."

Ez köcsög. x''D

MIÉRT KÖCSÖG?

2012. január 10., kedd

Battle Royale - Könyv ismertető

Noshát...ˇˇ" Akkor itt is lennék az első ismertetőmmel az oldalon. Először is közlöm, hogy a könyv erősen 18 karikás, (Az öldöklés miatt. Hidd el...) így ha netán megtetszik, és elolvasod, de rémálmod, örökre szóló traumád lesz, én felelősséget nem vállalok! Nem azt mondtam, hogy olvasd el, csak ajánlottam!
Szóval ahogy ígértem jön az ismertető. Battle Royale, time! ^^"

-----        -----        -----        -----        -----        -----        -----        -----        -----        -----        -----       
'Adatlap'

Szerző: Takami Koushun
Kiadási év: '99 (Tudomásom szerint.)
Kiadó: Ulpius ház
Hossz: 738 oldal
És egy Bookline értékelés...; 4.9/5

Hivatalos tartalom:
Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. Géppisztolytól kezdve a sarlón át a konyhai étkészletből származó villáig, bármilyen fegyver a rendelkezésükre áll… A Programnak csak egyetlen túlélője lehet: a győztes. Takami Koushun regénye – melyet gyakran neveznek a 21. századi Legyek urának – botrányos karriert futott be. Bár megjelenését a japán kormány is ellenezte, a regény 1999 óta több kontinensen vezeti a sikerlistákat, számos feldolgozást ért meg.

Akkor a rövid ismertető után egy hosszabb is;
Mivel nincs támpontom kezdem a legegyszerűbb dologgal; A címmel. A Battle Royale (A szerző anyanyelvén Batoru Rowaiaru) egy pankráció stílus, mely nagyban eltér a megszokottól. Mint tudjuk a pankrációt egy az egy, kettő a kettő, sok- a sok elleni küzdelem. Ezzel ellentétben a Battle Royale meccstípus egyszerűbb. a lényege; sok ember betesznek a ringbe, és hagyják őket. Röviden, mindenki mindenki ellen. (Melyet Takami, tizenkét oldalas előszavával tökéletesen leírja.)
Így visszagondolva a címválasztás nagyon ment neki. Eléggé találó lett.

De akkor a történet röviden:
Egy alternatív közeljövőben, jelenben járunk, méghozzá Japánban, egészen pontosan a Kagava tartománybeli, Siroivában. A létrejött Nagy Kelet- Ázsiai Köztársaság, egy erős, diktatúra –na, már a szóhasználaton látszik, hogy nem kisgyerekeknek írt könyv- mely elidegenül mindennemű érintkezéstől más országokkal. Sőt az Egyesült Államokat, szinte már tiltott dolognak titulálták. Ezért be is van tiltva a rock zene –Amire a főszereplő srác éppen nem figyel…

Japánban, elszabadultak a fegyveres üldözések, a diákok késsel fenyegetik a tanárokat, a tizenöt éves fiatal lányoknak a fele pedig kint árulja a testét az utcán. Épp emiatt, a Kormány létrehozta a Battle Royale Programot. A lényege nagyon egyszerű. A Kormány egyik számítógépe random kiválaszt egy kilencedik osztályt, -itt lenne is egy kisebb félreértés: hiszen a könyvben tizenegyedik osztályt írnak, de tele tizenöt évesekkel. Magyarországon ez egész furán nézne ki, hisz a tizenegyedikesek, tizenhét évesek. Mindegy. Ezt én sem értettem teljesen.- melyet kitesznek egy szigetre, azzal az indokkal, hogy: „… Most meg fogjátok ölni egymást…”. Természetesen a sziget, fegyveres katonákkal vannak körül véve, messze a civilizációtól, így szinte lehetetlen a szökés. És amint kiérnek, kezdetét veszi a Játék. A Játék célja, hogy minél rövidebb idő alatt öljék meg egymást, míg a legvégén csak egy marad: A GYŐZTES.

De, persze mint mindig, most is vannak szabályok. Itt jönnek képbe a nyakörvek. Minden tanulóra kerül egy, amit rádióhullámok segítségével a katonaság akármikor felrobbanthat. A robbanás okát persze, sok minden befolyásolhatja…

És ez még nem minden. A tiltott zónákról még nem is volt szó. Ugyanis a sziget ahol kint vannak, zónákra van osztva, és minden hatodik órában van egy jelentés, melyben tudatják a halottak számát, és nevét. És persze hogy hányas zónák tiltottak. Mert ha egybe belelépsz, az lesz életed utolsó lépése.

A szereplőkről csak annyit, hogy tökéletesen ki vannak dolgozva. Mindegyik másért bolondul, és másmilyen. Nagyon színes egyéniségeket hozott létre Takami, aminek én, és minden olvasó is csak örülni tud.
Bár, az iromány megjelenését a Japán Kormány is majdnem betiltotta, mégis szerte a világon brutális karriert futott be.
Véleményem szerint, egy csodás könyv. De csak erős idegzetűeknek tudom ajánlani, hiszen olyan szinten feszegeti a lelki problémákat, hogy maga az olvasó is átérzi. És, nem mellékesen eléggé életszerűen írja le az öldöklést. Engem, csak az idegesített, hogy a japán neveket fonetikusan írták le. De egy idő után ezt is meg lehet szokni.
 Mindenesetre, számomra nem egy egyszeri olvasmány volt, sőt, olvasás közben egyik kedvenc könyvem lett. Én csak ajánlani tudom.

És ha már itt vagyunk, néhány szó a filmadaptációról.
Talán ott kéne kezdenem, hogy ismerősöm, akitől hallottam a könyvről, azzal a mondattal adta kölcsön, hogy
"Ne nézd meg a filmet! Nagyon gyenge. Főleg neked..."
Utalt arra, hogy kissé kritikus vagyok a filmekkel kapcsolatban. Ó, Istenem, bár hallgattam volna rá.
Ugyanis a könyvvel ellentétben a film borzalmas. És nem, nem túlzok. A színészeket... Nos mivel nem nagyon értek a színészkedéshez azt hagyjuk. Kivéve talán

Tatsuya Fujiwara-t tudom értékelni, mert tőle már láttam más filmet. És számomra kisebb csalódás volt, a Death Note (Halállista) után...

Akció filmnek elmegy, horrornak kevésbé. Na, meg persze filmdrámának. Mivel kezdjük ott, hogy annak kéne lennie. De egy drámai beszélgetés, vagy mozzanat sincs, amely a könyvben meglenne. Én, társaságban néztem meg, így annyit örömmel mondhatok; 

"Hangulat csinálónak nagyon jó!"

 De tényleg. Lehet csak mert kissé pallérozott az elmém, de én olyan fajta 'Bakikat' vettem észre amelyet egy ütős horror nem engedhet meg magának. Így annak sem megy el. Na meg azok a jó kis aranyköpések...

 

De nem is feszítem tovább. a film értékelése számomra úgy 2/10. 

Viszont a könyvet nagyon ajánlom minden erős idegzetű embernek.


„…A Diákok, nem Mandarinok…”
Ezzel zárom soraimat.

 

~Lin


-----        -----      -----        -----     

Remélem így kezdésnek nem volt rossz.

2012. január 9., hétfő

Bemutatkozás - Lin (Örüljé' Kelcsi...ˇˇ""")

Hát'ő...~
Pacsi~ ^^" Igazából nem vágom miért kell bemutatkozást írnom, de oké :"D

Akkor becsületes nevemet hagyjuk a lényeg, hogy a Lint szeretem. Lassan tizennégy éves, koromhoz képest érett fejjel látom a világot.
Nemsokára, olyan hat éve nézek intenzíven animéket, olvasok mangákat, és érdeklődöm a japán kúltúra iránt. (Lásd--> Tanulok japánul.)
Mivel szerintem senkit sem érdekel milyen vagyok, a többit hagyjuk. Ha netán nagyon megkedveltél, eme négy sorból, akkor kattints a nevemre és nézz be személyes blogomba. (oké, hirdetés, off~)

Amit én hozzá fogok tenni az oldalhoz, az leginkább Manga, Anime, -és Japánok által szerzett könyvek ismertetése/Kritikája. (ami nem lesz nehéz, tekintettel arra, hogy Rendező/Film kritikus akarok lenni.)

Szerintem ennyi bőven elég lesz, ha nem... Basztátok. :DD (Ja igen , és a rendszeres káromkodás is jellemez. Hát így jár aki egy bátyó és nővér mellett nőtt fel.)
Legelső kritikámat/ajánlómat, pár napon belül meg lehet tekinteni a blogon. Ha valakit nagyon érdekel előtte is; Takami Koushun - Battle Royale. (Mostanában kedvenc könyvem.)

És akkor... A végszó.
Hy~




/Megfelel, 'Bokashi'? x"3/